Vagyunk sokan, akik önfeledten alámerülve a szőlő és pince nyújtotta szabadidős tevékenységek tarajos hullámainak, éljük a bortermelők szorgos hétköznapjait, arra törekszünk, hogy a teremtett világgal összhangba kerüljünk, majd ezt az összhangot bor formájában cseppfolyósítsuk.

Ahogyan ezt tesszük, azt sokszor csak az anyaföld, a természet jelenlévő szereplői tapasztalják meg és mi magunk tudjuk, éljük át, több mint hivatásként, inkább életformaként. A számunkra kedves borfogyasztók, akik igazoltan hiányzói a szőlőművelési és borkészítési folyamatoknak, csak a kész  borral találkoznak, anélkül, hogy a szőlő érett gyümölccsé válásáig tartó történésekről és a hegy nemes nedvinek ápolásáról, tehát az általunk készített bor létrejöttéről sok mindent tudnának. 

Hát most néhányan, akik bortermelők és barátok is vagyunk, akik hiszünk a Kárpát-medencei szőlő és borkultúra egységében, tiszteletben tartva a történelmi hagyományokat, de a természet és az élet iránti elkötelezettségből nem engedve, s mégis az újra mindig nyitottan, egymás számára okulásul és hogy a kedves borkedvelők könnyebben eligazodjanak, megosztjuk tapasztalatainkat.

A hajdani  Borbarát magazin, sokunkat ösztönzött szakmailag a míves, veretes szellemiségével, miközben a műfajként önállóan nem létező borászati irodalom, filozófia és teológia iránti igényünket is kielégítette. Sajnos a lap megszűnt és innen már nem tudunk táplálkozni, így itt most arra is kísérletet teszünk, hogy részben ebből a szellemi örökségből, ismét megalapozzunk valami jót és szépet. Jelen esetben a borbaratsag.blog.hu létrejöttét.

Borbarátsággal,

Maurer Oszkár